PEHELYNYI TÖBBLET - LUMINA LARP 2017 - 2. HANGULATKELTŐ

1.

Verdoren ma ismét elvesztette az önuralmát, ezúttal egy rabszolgakereskedővel szemben, akinek tetemes kártérítést kellett fizetnünk a kivert fogaiért, és most az egész partvidéken szét fogja kürtölni, milyen méltatlanul bántunk vele. Az üzlet persze kútba esett, pedig a fickó igen olcsón kínált megvételre szigetországi táncos- és fuvoláslányokat, csupa elsőrangú árut a gyönyörpalotáinkba. Ez már a harmadik alkalom, hogy családunk feje olyan viselkedést tanúsít egy tárgyaláson, amivel mindannyiunk érdekeit sérti. Arra utasított, hogy írjam át a jegyzőkönyveket, ne maradjon semmi nyoma a baklövéseinek; és mikor megmondtam neki, hogy nem tehetem, megfenyegetett. Közöltem vele, hogy kár próbálkoznia. Én nem történetíró vagyok, aki következmények nélkül csűrheti-csavarhatja a tollára tűzött adatokat, hanem könyvelő. Ha meghamisítom a titkos nyilvántartásunkat, azzal a család jövőjét teszem kockára, becsapom a gyerekeinket és az unokáinkat, akik nem fogják látni, milyen lépések vittek sikerre minket és miért. Ezek a főkönyvek nem holmi királyi hivatalnokok vagy választott tisztviselők elámítására készülnek, hanem kizárólag saját magunknak, belső használatra, hogy tudásunkat és tapasztalatainkat átörökítsük az utánunk jövőkre. Hazudni bennük tehát a legocsmányabb bűn volna, a család elárulása, amire én semmiképpen nem vagyok kapható.

     Négyszemközti szóváltásunk után Verdorennek két lehetősége maradt: vagy megöl, vagy bocsánatot kér – ő az utóbbit választotta. Az ünnepség közeledtével mentegette magát, hogy azért ennyire nyugtalan, mert idén két posszibilis kihívója is van. Igazat adtam neki, Alborinnal éppúgy nehéz dolga lesz, mint Olvaronnal; felhívtam viszont a figyelmét, hogy ők ketten egymásnak is a vetélytársai. Igen, bólintott; és én kiváló pozícióban vagyok hozzá, hogy szítsam közöttük az ellentétet. Megkérdeztem tőle, miért tennék ilyet. Ő három éve özvegyember, felelte, és mi csak másodfokon vagyunk rokonok; nincs-e kedvem feleségül menni hozzá?

     Gondolkodási időt kértem. A terv egyetlen bökkenője – amivel persze Verdoren is tisztában van –, hogy férjes asszony vagyok.

2.

Mindketten megkerestek, Alborin a férjem, Olvaron az anyám közvetítésével, óvatosan puhatolva a lehetőségeket. Alborin biztosítja az intézményeink nyugalmát, ő parancsol szinte az összes fegyveresünknek, ám a pénzügyekről fogalma sincs, azt se tudja, milyen bankházakkal állunk szerződésben. Olvaron az összekötőnk a többi család felé, hét nyelven hazudik és ördögien bánik a vívótőrrel, de annyi időt tölt idegenek között, hogy az embereink többsége se névről, se arcról nem ismeri. Párviadalban mindkettejüknek van esélye Verdoren ellen, a családot azonban egyikük se bírná utána segítség nélkül elvezetni. És ennek a segítségnek természetesen ára van.

     Közöltem velük, milyen ajánlatot tett nekem Verdoren, és értésükre adtam, hogy tőlük sem érem be kevesebbel. Az egyik a sógorom, a másik a mostohatestvérem, vagyis a házasságnak köztünk semmi akadálya, eltekintve persze a feleségüket. Nem érdekel, hogyan, de mielőbb szabaduljanak meg az asszonyoktól; megüzentem, hogy ez az előfeltétele a tárgyalások megkezdésének.

     Persze nekem is bizonyságot kell adnom a jóhiszeműségemről. A férjem sohasem osztotta az öccse becsvágyát, nem akart magasabbra törni a ranglétrán, a család vezető méltóságai közé. Beszélni fogok vele, értelmes ember; egy gyorsan lebonyolított válást, bőséges anyagi kárpótlással, bizonyára csábítóbbnak talál majd, mint a hirtelen halált. A fiunk is hozzá ragaszkodik jobban, ami kapóra jön, hiszen őt mindenképpen kénytelen leszek kitagadni, hogy örökbe fogadhassam az új férjem gyermekeit. A megtört szívű édesanyát nem játszom el neki, átlátna rajtam; bőséges évpénzzel fogok gondoskodni róla, hogy ne váljon ellenségemmé. Ez nem tesz majd népszerűvé, de arra nincs is szükségem; a főkönyvek világa mindig valóságosabb volt számomra az anyaságnál, innen táplálkozik a hatalmam is.

3.

Az új férjem győzött Kervya mezején, kétszer egymás után, ám a család vezetésére nem tartott igényt: ott helyben, a véres tetemek fölött átruházta valaki másra, akit méltóbbnak talált e megtisztelő hivatalra.

     Verdoren és Alborin halott, Olvaron pedig gyűlölni fog, amíg csak él, de sohasem lesz méltó ellenfelem – ahhoz nem elég vakmerő és gátlástalan. Ennek köszönheti, hogy életben maradt. Végül úgy döntött, hogy nem taszítja el a feleségét és nem száll pástra az ünnepségen a család vezetéséért.

     A férjem neve nem fontos. Abasziszból hozattam, ahol három éven át volt az ifini arénák bajnoka; és miután összeházasodtunk, természetesen családtag lett, elnyerte a kihívás jogát. Mindenki tudja róla, hogy ő csupán fegyver, akit én forgatok. Gyökértelen tenyészcsődör, aki friss vért hoz a családba és erős gyermekek apja lesz.

     Pehelynyi többlet, de épp elég ahhoz, hogy a hatalmi mérlegen a főkönyvek súlya lehúzza a férfikardokét.

Raoul Renier

...

Kiegészítés:

Az Arremis Limistar (ivók, kocsmák, kuplerájok terület) szervezeti felépítése és vezető tisztségei.

Nagymester/ Padron, Padris : A Limistar (szövetségi terület) vezetője és ura

Főmester/Garius Partes: A Mesterek Tanácsának feje, a Nagymester segítője és helyettese.

Mesterek / Partes: A Limistar ágazatainak vezetői a Mesterek Tanácsának tagjai, a Nagymester tanácsadói.

Kismesterek/ Parum: A Limistar kirendeltségeinek vezetői.

Kapitányok/ Varden: Kereskedelmi, katonai, diplomáciai vezetők. Csak a Mesterek Tanácsának tartoznak elszámolni!

Kincstárnok/ Kestor: A Limistar adó és pénzügyeinek irányítója.

Főkönyvelő / Eletar Akunta: A Limistar főkönyvéért felel. A könyvmesterek feje. Csak a Mesterek Tanácsának felel!

Könyvmesterek/ Akunta: A Limistar könyvelői.

Aspin