Aki szeretné a 2017-es történetben felvezetni a karakterét, azoknak nyitottuk meg ezt az oldalt. Írd be kommentbe a karakteredről azt, amit szeretnél publikusan közölni! Lehet ez egy előtörténeti elem, vagy valami egészen más is, pl. hogyan, milyen érzésekkel és célokkal érkezel ide a játékra, vagy mi történt veled az út alatt, esetleg jobb ha ezt, vagy azt tudják karakteredről a résztvevők, stb... Stílusbeli, vagy terjedelemre vonatkozó megkötés természetesen nincs, a lényeg, hogy IN karakter írj!
AcC
PÉLDA:
VálaszTörlésHODOR:
Hodor, hodor, hodor. HODOR! Hoooooodooooor!
Hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor, hodor.
HOOOODOOOOR!
Reinald Bar:
VálaszTörlésÉn hagytam utoljára lábnyomomat az aréna homokjában tavalyelőtt, amikor Azadan Tamaru Nagymester bajnokaként megnyertem számára a viadalt. Azóta is Tamaru Nagymester szolgálatában állok, de a városért is teszek pár dolgot - például naponta kétszer tartok vívóiskolát az érdeklődőknek, illetve ügyelek a biztonságra, legalábbis ha valaki a Nagynester házatája környékén akarna okoskodni.
Dergalin Omas Abbasur:
VálaszTörlésA hajóépítési és hajózási gazdasági területnek a nagymestere. Ha eddig nem tudtátok, nem probléma, mivel sokat utazok, hogy megismerjem más kultúráknak a hajóépítési szokásait, hiszen ha versenyképes (és a legjobb) kívánok maradni, akkor fejlesztenem kell folyamatosan a tudásomat.Mivel eljött a változás ideje, visszatértem utazásaimból, most éppen Enoszukéből, mert nagymesteri kötelességeim megkövetelték, és mint az köztudott, meg kell védenem a címemet. Aki csak kalózkodni akar, vagy azt gondolja, hogy ez a szakma egész napos evezésből, éneklésből, és ivásból áll... Az meg se próbálja. Nem olyan kihívókat keresek, akik képesek voltak összekötözni négy fadarabot, hogy az ússzon a vízen, hanem olyanokét, akik ismerik is a szakmát. Ha pedig néhány vizipatkány( azaz kalóz) is igényt tart a címre, akkor gondoskodok róla, hogy ne jussanak el a végéig. További szerencsés próbálkozást kívánok.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésGarilion cwa Anrem:
TörlésDélvidék szülötteként Chei király országából származom és anyámnak igaza volt amikor nem próbálta visszafogni lobbanékony természetemet. Arel rátette a jelét - szokták nálunk mondani.
Elég messze kerültem otthonról amikor Eriont elhagyva Északnak vettem az utam. Egy expedicióhoz csatlakoztam akik Anuria felé tartottak, hogy bizonyítékot szerezzenek a sárkányok létezéséről a fennsíkon. Az öreg tudós aki az expediciót vezette úgy látszik az emberekhez is értet, nem csak a poros fóliánsokhoz, ugyanis a lányát küldte, hogy meggyőzzön. Egy tartalmas éjszakába került, de végül sikerült neki. Az ősi hüllők titkaihoz azonban nem jutottunk közelebb, ugyanis az expediót az első összecsapásban fölszámolta a helyi törzsek dühe. Feltehetőleg nem kellett volna semmibe venni a területüket jelző faragványokat. A maroknyi túlélővel Arel kezébe ajánlottuk magunkat amikor a hosszabb, de látszólag biztonságosabb utat választottuk a civilizációba való visszatérésre és a Riegoy öböl felé indultunk. Tanulva az előző leckéből messzire elkerülve az elfek szálláshelyeit jelző őrfákat. Az öbölbe érve felszálltunk az első lélekvesztőre ami hajlandó volt minket Tredess városáig szállítani. A több hónapnyi úttól meggyötörve alig vártam, hogy újra ágyban aludhassak így elfelejtettem megköszönni Antohnak a jóságát, hogy vízre szállhattunk. Ez hiba volt. A vihar olyan gyorsan csapott le ránk, mint a vadászó sólyom esélyünk sem volt partközelbe kerülni. A hajónak csak jóindulattal nevezhető tákolmány máris úgy recseget, mintha deszkáira akarna hullani és a víz is több helyen folyt már be. Megtettünk mindent, de a végzetünket nem késleltethettük, a főárbóc egy mennydörgéshez hasonlatos reccsenéssel szakadt ki a helyéről ezzel megpecsételve mindannyiunk sorsát. Három napot töltöttem egy fedélzetdarabba kapaszkodva amikor Arel meghallgatta imáimat és egy hajót láttam közeledni.
Amikor a fedélzetre vontak láttam, hogy a legénységnek egy elf osztogatja a parancsokat. Nem tudtam hová tenni őket, mert nem tűntek vérszomjas kalózoknak, de becsületes kereskedőknek sem. Meglepően emberségesen bántak velem. A kapitány, Hyon közölte, hogy az első kikötőnél búcsút vesznek tőlem. Búcsú előtt azonban eljött az idő, amikor viszonoztam nekik a szívességet. Elkísértem az elfet egy kalmárral tárgyalni. A kalmár fölismerni vélte a saját áruit az elf árui között és kalózkodással vádolta meg, ami mondanom sem kell, nem nagyon tetszett neki. Mivel a kereskedőnek sok testőre volt a közelben és Arel nem nézi jó szemmel, ha nem fizetjük vissza a jót amit tettek velünk, így kénytelen voltam megfejelni a legközelebbi őrt, majd egy alkoholba mártott ronggyal fölgyújtani a fogadó nagy részét. A lángokat hamarosan megfékezték, de a kavarodásban megléptünk. Mivel forróvá vált a lábunk alatt a talaj tovább kellett hajóznom velük a következő városba.
Azóta jó pár kalandon vagyunk túl és egyszer sem kellett csalódnom az elfben, sem a legénysége tagjaiban.
Nerisz, Antoh főpapnője:
VálaszTörlésMár a szülei története is vadregényes: apja, Solomon hajóskapitány – utóbb kalóz – beleszeretett egy gazdag család lányába, elcsábította és a szerelem viszonzásra talált. Természetesen nem nézték jó szemmel a dolgot, mindent megtettek, hogy elválasszák őket, így a kapitány menekülni kényszerült. Ám megesküdött, hogy visszatér imádott asszonyáért. Mikor ígéretének eleget téve megszöktette, a lány már várandós volt.
Nerisz a hajón született, a Mérges Rája fedélzetén, szülei is ott házasodtak. Apja erősen Antoh hívő, így gyermekét is a tengerről nevezte el: a Nerisz "tengerek leányát" jelent. A Hat Kard Szövetségének területén telepedtek meg, itt éltek az apai nagyapával. A hajózás és a kalózkodás hozott a konyhára, és Solomon gyakran vitte Neriszt a tengerre.
Hét éves volt, amikor egy heves viharban vízbe esett. Apja akkor Antohhoz fohászkodott és esküt tett, hogy ha az istennő megkíméli a gyermeket, papnőnek nevelteti és bőséges adományt küld a nagy szentélynek. Pár nappal később a hullámok partra sodorták Neriszt. Sohasem beszélt erről a kalandról, vagy hogy mit élt át, de mind a mai napig figyeli a parti sziklákról a vihart. Talán ő maga is előidézett néhányat.
Lelkes híve lett az istennőnek, szorgalmasan tanult, pályája szépen ívelt felfelé egészen a főpapnői rangig. Bár hatalma nem túl nagy, tiszteletnek és megbecsülésnek örvend, és ezt el is várja. Épp olyan szeszélyes tud lenni, mint a tenger és az istennő. Olykor arrogáns, parancsoló, büszke, ugyanakkor alapvetően kedves. A híveket sosem utasítja el, ha megfelelő adománnyal támogatják a szentélyt.
Pletykák terjengnek róla, hogy bosszúálló is tud lenni. Azt mondják – persze csak suttogva – ő időzte elő egykori szerelme halálát, aki elárulta és megcsalta őt. Halászhajó dolgozó matróz volt, és a csúnya szakítás utáni első úton a hajójuk viharba került. Egyedül a hűtlen Kayl nem élte túl. Nerisz a nevét se hajlandó kiejteni, a pletykákra pedig csak legyint.
Természetesen nem tűri jól, ha tekintélye csorbát szenved, nem tanácsos feldühíteni. A tenger megfizet. Vagy ha nem, hát kellő pénzért a szárazföldön is el lehet intézni az ilyesmit.
Aski vagyok, talán találkoztunk is már valahol úton-útfélen egy fogadóban, vásáron, ahol épp egy pakli ősöreg kártyából olvastam ki a sorsod. Az is előfordulhat, hogy már borozgattunk is, mert kíváncsi voltam a történeteidre, vagy te hallgattad az enyémet. Ilyen gyakran megesik, mert szeretem az embereket, de nem bírom sokáig elviselni őket. Ekkor nyakamba veszem a környéket és eltűnök egy időre.
VálaszTörlésTalálkozhattunk esetleg még akkor is, mikor a tilosban jártál, ott vadásztál, ahol nem kéne, vagy a cimboráiddal fát loptál. Sőt, ebben az esetben biztosan emlékszel rám, meg a fejszémre is és szerencsés vagy, ha még tudsz emlékezni.