A LAPOK KÖZÖTT - LUMINA LARP 2017 - 3. HANGULATKELTŐ

Gorbud visszakísérte a látogatót a felszínre. A legkülső csarnokban, mielőtt elbúcsúzott volna tőle, veretes szavakkal biztosította örök barátságáról és átadta neki a gondosan kiválasztott ajándékot: egy díszesen illuminált példányt a Homoki históriából. A könyv önmagában is kisebbfajta vagyont ért, ám a csatos fedél és az előzéklap közé csúsztatva ott lapult egy bemutatóra szóló hitellevél a Hét Ház pecsétjével, amelynek fedezetéül a család ifini aranyletétje szolgált, és jó kétesztendei perselyezést takarított meg a külvilági papnak. Fejedelmi tiszteletdíj, de a vele járó megbecsülést nem a puszta összeg fejezte ki, hanem ahogyan folyósították: stílusosan és elegánsan, egyik fél méltóságán sem ejtve csorbát. Pénzeszsákokat csak holmi ágrólszakadt kalandozónépségnek szokás a kezébe nyomni. Fra Salernus azonban nem kalandozó, gondolta Gorbud; és mi sem vagyunk kormos törpék, akik úgy belefeledkeznek a vagyonuk gyarapításába, hogy nem jut idejük az illemtudásra. Egy kormos törpe például most alighanem elvonulna a szállására, sört vedelni vagy az aranyát számolgatni, mint aki jól végezte dolgát. Ő ezzel szemben visszafordult és ismét alászállt a bányaerőd mélyére, fáklyafényes folyosókon és galériás sziklacsarnokokon át. A dombormíves bronzkapukat varázsrúnák és pörölykezű strázsák védték; de amerre Gorbud elhaladt, a felvillanó rúnák ismerősként üdvözölték, az őrök pedig mély meghajlással tárták ki előtte az ajtószárnyakat.

     Az utolsó ajtó tölgyfából volt, nem silbakolta senki, rúnát is csak egyet bújtattak el a vasalásában; de az az egy megállított volna bárkit, aki ellenséges szándékkal érkezik. Vagy ha nem bír vele – hiszen minden erőnél létezik nagyobb erő –, hát ráomlasztaná az egész bányaerődöt.

     Gorbud lenyomta a kilincset és benyitott. Az apja odabent valami képes erv széphistóriát olvasgatott; most félretette, lecsippentette orráról az összecsukható pápaszemet és hunyorogva nézett föl rá az ágyból.

     – Elégedett volt a pap? – kérdezte.

     Gorbud vállat vont. – Az a fontos, hogy te elégedett vagy-e. – Odahúzott az ágy mellé egy támlás széket és letelepedett rá nehéz díszöltözetében.

     Az öreg törpe kurtán, szárazon fölnevetett.

     – Az idő múlásával nem lehet cicázni, fiam. Fra Salernus csak a nyavalyáimból tud kigyógyítani, a vénségemből nem. Most épp nem fáj és nem hasogat semmim, de nemsokára fog… és egy hét múlva megint ott leszek, ahol a part szakad.

     – Akkor újra hívatjuk a papot.

     – Megfigyelted, hogy minden alkalommal kevesebb ideig húzom? Sok pénzébe kerülök így a családnak.

     Gorbud megrázta szakállas fejét – A családnak az kerülne sok pénzébe, ha nélkülöznie kellene téged. A tudásodat, a tapasztalatodat és a tekintélyedet.

     – Pedig muszáj lesz. – Az öreg törpe elmosolyodott, összefűzte ujjait a tarkója mögött és hátradőlt a hímzett vánkosokon. Ritkuló haja alatt csúf májfoltok virítottak, hajdan-izmos felsőkarján ráncosan és löttyedten lógott a bőr. – Nyakunkon az ünnepély.

     – A kihívások napja? – Gorbud megvető horkantást hallatott. – Minket az nem érint, a többi család belügye. Barbár szokás, csak azok hódolnak neki, akik nem tisztelik az atyáikat.

     – Mostantól mi is fogunk.

     Gorbud összerezzent, mint akinek sündisznó bújt a szakállába. – Ezt nem gondolhatod komo…

     – Egyelőre még én vezetem a családot – vágott a szavába az apja. A tekintetét nem tompította el a kor; ugyanolyan szúrós és ellentmondást nem tűrő maradt, mint kétszáz éve. – Nem a te tiszted megszabni, mit gondolhatok és mit nem. Értetted?

     A fiatalabb törpe nagyot nyelt. – Igen – felelte engedelmes főhajtással.

     – Én az összes párviadalt láttam, a legelső óta, amikor Wringart kihívta a mostohafia. Rajtam kívül senki sincs már az élők sorában, aki ezt elmondhatná magáról. Te akarsz engem kioktatni róla, mi történik Kervya mezején?

     – Bocsánatodért esedezem – sütötte le a szemét Gorbud.

     – Mielőtt meghalnék, kijelölöm az utódomat – folytatta az öreg. – Ugye tudod, hogy nem te leszel az?

     A fia bólintott. – Ord – mondta.

     – És azt is, hogy miért éppen ő?

     Gorbud lassan felnézett, végigsimított fonott szakállán.

     – Én a saját bányáinkat vezetem, Ord a koncessziókért felel – felelte. – Több tapasztalata van a kopasz állúakkal és ügyesebben bánik velük.

     – Pontosan. – Az öreg törpe ajkára ismét kiült a fonnyadt mosoly. – Jó látni, hogy az agyad nem zápult meg teljesen. – A bal keze középső ujjáról lehúzott egy nehéz aranygyűrűt; odanyújtotta a fiának. – Ezt még ma átadod Ordnak.

     – Úgy lesz – bólintott Gorbud habozás nélkül, az ékszert a szakálla alá rejtve.

     – Az ünnepségen bejelented, hogy igényt tartasz a család vezetésére. Ord tiltakozni fog és kihívást intéz ellened. Megvívtok egymással, persze nem életre-halálra. Te maradsz alul, és hűségesküt teszel neki. – A ráncos mutatóujj kivont kardként bökött előre. – Miért kell ennek így történnie?

     A fiatalabbik törpe nem siette el a választ. Homloka mély ráncokba gyűrődött.

     – A többi család kopasz állú – mondta végül. – Ha kihívás nélkül váltunk vezetőt, túl erősnek hisznek minket… vagy túl gyengének, ezt Ord jobban tudja. – Vállat vont. – A végeredmény szempontjából mindegy. Óvatosságból vagy elbizakodottságból, de megpróbálnak megbuktatni minket. A saját egyik oldalágukat ültetni a helyünkbe, vagy valami hasonló.

     – Persze nem sikerülne – vette vissza a szót az apja. – De a belviszály nem használna se nekik, se nekünk. Minden család veszítene rajta. – Parancsoló mozdulatot tett az állával. – Eredj Ordhoz! Tájékoztasd és add át az örökségét.

     Gorbud felállt és tisztelettudóan meghajolt, nem túl mélyen, de keresztbe tett karokkal. – És veled mi lesz, atyám? – kérdezte nyugodtan.

     Az öreg törpe a széphistóriás könyv után nyúlt. – Többet nem hívod hozzám Fra Salernust – mondta. – És megesküszöl, hogy nem fogod bántani.

     – Bántani? – Gorbud szemöldöke a homlokára szaladt. – Már miért bántanám?

     Az apja az orra alá dugta a könyvet, egy pajzán hálószobajelenetet ábrázóló fametszetnél felütve. – Amiért ilyen disznóságokat csempész be egy haldokló aggastyánnak – felelte mogorván. – Most pedig szedd a lábad!

     Miután az ajtó becsukódott a fia mögött, az öreg törpe tovább lapozott a könyvben. Az ötvenedik oldal után a lapok össze voltak enyvezve, középen téglalap alakú nyílást vágtak beléjük. A titkos rekeszben egy sárgaréz orvosi fecskendő lapult, kétfelől félköríves ujjtámaszokkal. Kutya közönséges szerszám lévén, a fürkésző-védelmező rúnák nem figyeltek föl rá, hisz nem tartalmazott semmit, csak levegőt.

     Az is elég lesz, gondolta az öreg törpe, miközben felül elszorította a bal karját, hogy jobban lássa a verőeret, ahová szúrni fogja.

Raoul Renier

...

Kiegészítés: 

A riegoyi törpe klánokról

(részletek Shóg Braggaborgh Az elszakadottak című fóliánsából)

A bórogi elszakadás után, a sokévnyi bolyongást követően négy hajó érkezett az Ustach- szigetekre!

… az évek során kiváló hajósokká váltunk a hét család hét házzá fejlődött, és nagyszerű vezetőinknek hála megvetettük jövőnk alapját!

… A hét család mára 24 családra gyarapodott. A Hét Házat 17 család alkotja…

A Hét Ház vezető családjai: Raggar, Sharbadd, Gazgúb, Braggaborgh, Faddarth, Derbaras, Tarbadsadd.

… a Hét Ház nagycsaládjai szoros kapcsolatot tartanak fönn a Sósöböl összes családjával!

… a legérdekesebb összefonódás a Gazgúbok és a neves Hat Kard Szövetségét vezető Sughbarghok között a leginkább érdekes. A házasságok és kereskedelmi szerződéseken kívül azt rebesgetik egyes források, hogy a Hat Kard Szövetségét meghatározó viadalok következőjén Ord Gazgúb kihívja nemes unokabátyját a Dicső Feród Harrlih Sughbraghot!

Aspin

HAT KARD SZÖVETSÉGE - A KOHÓ - KERVYA MEZŐ

Nagy-nagy köszönet a grafikai munkákért Urbán Viktóriának (Urbán Grafika)!

PREHISTÓRIA 2017 - A szavazás alapján.

Aki szeretné a 2017-es történetben felvezetni a karakterét, azoknak nyitottuk meg ezt az oldalt. Írd be kommentbe a karakteredről azt, amit szeretnél publikusan közölni! Lehet ez egy előtörténeti elem, vagy valami egészen más is, pl. hogyan, milyen érzésekkel és célokkal érkezel ide a játékra, vagy mi történt veled az út alatt, esetleg jobb ha ezt, vagy azt tudják karakteredről a résztvevők, stb... Stílusbeli, vagy terjedelemre vonatkozó megkötés természetesen nincs, a lényeg, hogy IN karakter írj!

AcC

PEHELYNYI TÖBBLET - LUMINA LARP 2017 - 2. HANGULATKELTŐ

1.

Verdoren ma ismét elvesztette az önuralmát, ezúttal egy rabszolgakereskedővel szemben, akinek tetemes kártérítést kellett fizetnünk a kivert fogaiért, és most az egész partvidéken szét fogja kürtölni, milyen méltatlanul bántunk vele. Az üzlet persze kútba esett, pedig a fickó igen olcsón kínált megvételre szigetországi táncos- és fuvoláslányokat, csupa elsőrangú árut a gyönyörpalotáinkba. Ez már a harmadik alkalom, hogy családunk feje olyan viselkedést tanúsít egy tárgyaláson, amivel mindannyiunk érdekeit sérti. Arra utasított, hogy írjam át a jegyzőkönyveket, ne maradjon semmi nyoma a baklövéseinek; és mikor megmondtam neki, hogy nem tehetem, megfenyegetett. Közöltem vele, hogy kár próbálkoznia. Én nem történetíró vagyok, aki következmények nélkül csűrheti-csavarhatja a tollára tűzött adatokat, hanem könyvelő. Ha meghamisítom a titkos nyilvántartásunkat, azzal a család jövőjét teszem kockára, becsapom a gyerekeinket és az unokáinkat, akik nem fogják látni, milyen lépések vittek sikerre minket és miért. Ezek a főkönyvek nem holmi királyi hivatalnokok vagy választott tisztviselők elámítására készülnek, hanem kizárólag saját magunknak, belső használatra, hogy tudásunkat és tapasztalatainkat átörökítsük az utánunk jövőkre. Hazudni bennük tehát a legocsmányabb bűn volna, a család elárulása, amire én semmiképpen nem vagyok kapható.

     Négyszemközti szóváltásunk után Verdorennek két lehetősége maradt: vagy megöl, vagy bocsánatot kér – ő az utóbbit választotta. Az ünnepség közeledtével mentegette magát, hogy azért ennyire nyugtalan, mert idén két posszibilis kihívója is van. Igazat adtam neki, Alborinnal éppúgy nehéz dolga lesz, mint Olvaronnal; felhívtam viszont a figyelmét, hogy ők ketten egymásnak is a vetélytársai. Igen, bólintott; és én kiváló pozícióban vagyok hozzá, hogy szítsam közöttük az ellentétet. Megkérdeztem tőle, miért tennék ilyet. Ő három éve özvegyember, felelte, és mi csak másodfokon vagyunk rokonok; nincs-e kedvem feleségül menni hozzá?

     Gondolkodási időt kértem. A terv egyetlen bökkenője – amivel persze Verdoren is tisztában van –, hogy férjes asszony vagyok.

2.

Mindketten megkerestek, Alborin a férjem, Olvaron az anyám közvetítésével, óvatosan puhatolva a lehetőségeket. Alborin biztosítja az intézményeink nyugalmát, ő parancsol szinte az összes fegyveresünknek, ám a pénzügyekről fogalma sincs, azt se tudja, milyen bankházakkal állunk szerződésben. Olvaron az összekötőnk a többi család felé, hét nyelven hazudik és ördögien bánik a vívótőrrel, de annyi időt tölt idegenek között, hogy az embereink többsége se névről, se arcról nem ismeri. Párviadalban mindkettejüknek van esélye Verdoren ellen, a családot azonban egyikük se bírná utána segítség nélkül elvezetni. És ennek a segítségnek természetesen ára van.

     Közöltem velük, milyen ajánlatot tett nekem Verdoren, és értésükre adtam, hogy tőlük sem érem be kevesebbel. Az egyik a sógorom, a másik a mostohatestvérem, vagyis a házasságnak köztünk semmi akadálya, eltekintve persze a feleségüket. Nem érdekel, hogyan, de mielőbb szabaduljanak meg az asszonyoktól; megüzentem, hogy ez az előfeltétele a tárgyalások megkezdésének.

     Persze nekem is bizonyságot kell adnom a jóhiszeműségemről. A férjem sohasem osztotta az öccse becsvágyát, nem akart magasabbra törni a ranglétrán, a család vezető méltóságai közé. Beszélni fogok vele, értelmes ember; egy gyorsan lebonyolított válást, bőséges anyagi kárpótlással, bizonyára csábítóbbnak talál majd, mint a hirtelen halált. A fiunk is hozzá ragaszkodik jobban, ami kapóra jön, hiszen őt mindenképpen kénytelen leszek kitagadni, hogy örökbe fogadhassam az új férjem gyermekeit. A megtört szívű édesanyát nem játszom el neki, átlátna rajtam; bőséges évpénzzel fogok gondoskodni róla, hogy ne váljon ellenségemmé. Ez nem tesz majd népszerűvé, de arra nincs is szükségem; a főkönyvek világa mindig valóságosabb volt számomra az anyaságnál, innen táplálkozik a hatalmam is.

3.

Az új férjem győzött Kervya mezején, kétszer egymás után, ám a család vezetésére nem tartott igényt: ott helyben, a véres tetemek fölött átruházta valaki másra, akit méltóbbnak talált e megtisztelő hivatalra.

     Verdoren és Alborin halott, Olvaron pedig gyűlölni fog, amíg csak él, de sohasem lesz méltó ellenfelem – ahhoz nem elég vakmerő és gátlástalan. Ennek köszönheti, hogy életben maradt. Végül úgy döntött, hogy nem taszítja el a feleségét és nem száll pástra az ünnepségen a család vezetéséért.

     A férjem neve nem fontos. Abasziszból hozattam, ahol három éven át volt az ifini arénák bajnoka; és miután összeházasodtunk, természetesen családtag lett, elnyerte a kihívás jogát. Mindenki tudja róla, hogy ő csupán fegyver, akit én forgatok. Gyökértelen tenyészcsődör, aki friss vért hoz a családba és erős gyermekek apja lesz.

     Pehelynyi többlet, de épp elég ahhoz, hogy a hatalmi mérlegen a főkönyvek súlya lehúzza a férfikardokét.

Raoul Renier

...

Kiegészítés:

Az Arremis Limistar (ivók, kocsmák, kuplerájok terület) szervezeti felépítése és vezető tisztségei.

Nagymester/ Padron, Padris : A Limistar (szövetségi terület) vezetője és ura

Főmester/Garius Partes: A Mesterek Tanácsának feje, a Nagymester segítője és helyettese.

Mesterek / Partes: A Limistar ágazatainak vezetői a Mesterek Tanácsának tagjai, a Nagymester tanácsadói.

Kismesterek/ Parum: A Limistar kirendeltségeinek vezetői.

Kapitányok/ Varden: Kereskedelmi, katonai, diplomáciai vezetők. Csak a Mesterek Tanácsának tartoznak elszámolni!

Kincstárnok/ Kestor: A Limistar adó és pénzügyeinek irányítója.

Főkönyvelő / Eletar Akunta: A Limistar főkönyvéért felel. A könyvmesterek feje. Csak a Mesterek Tanácsának felel!

Könyvmesterek/ Akunta: A Limistar könyvelői.

Aspin